A szivart évezredek óta sodorják és élvezik szerte a világon. Egyesek számára a hatalom és a pénz szimbóluma, mások a szivart a szabadság és az élvezet jelképének tekintik. A dohánynövényt nagy odafigyeléssel és szeretettel kell nevelni, amíg egy bizonyos szempontrendszer
szerint  le nem lehet szüretelni. A folyamat során a dohány mindent eldönt a szivarról. A minőség, a megjelenés és az íz a nikotinban gazdag zöld növény ültetésétől függ. A szárítás és fermentálás után a dohányt szivarrá lehet feldolgozni.

A tökéletes szivar mindig három komponensből áll – a dohánytöltőanyag, amelyhez egy vagy több dohánynövény vágott vagy egész levelét használják, általában meghatározza a luxuscikk származási országát. Ezen kívül nem hiányozhat a tölteléket összetartó és alátámasztó kötőanyag, valamint a szivarhengerekkel precízen vágott és feldolgozott csomagolóanyag. A borítás többnyire a legjobb minőségű és gyönyörű megjelenésű, hiszen minden szivar figurája. Nem szabad megfeledkezni a haspántról sem, amely minden szivart díszít, elegáns megjelenést és egyedi megjelenést kölcsönöz neki.

A legtöbb dohánynövényt Dél- és Közép-Amerikában termesztik, a szivar- és szivartermelésben Kuba játszik meghatározó szerepet, de termőterületként egyre népszerűbb a Dominikai Köztársaság, Honduras, Nicaragua és Brazília is.