Manapság többen dohányoznak, mint valaha, de elsősorban a dohányzás szó hallatán a legtöbben a cigarettázásra gondolnak. A szivar élvezete mai világunkban elsősorban idő kérdése, de egyben a megbecsülés kérdése is. Ha meghív valakit egy szivarra, az azt mutatja, hogy nincs időkényszerben, vagy rohanni kell egy következő találkozóra. Pontosan ez a nyugalom jelenti a szivarozás erejét. A percenkénti ajánlott slukkolás azt mutatja, hogy a szivarozás nem a nikotinfüggőség gyors kielégítéséről szól, ellentétben a cigarettával.

Megszabadulhatsz minden stressztől, leülhetsz, rágyújthatsz egy szivarra, és elmélkedhetsz vagy beszélgethetsz másokkal. A szivar ideális előfeltétele pl. az üzletkötésnek. Az egyik üzletember megmutatja a másiknak, hogy megbecsüli az idejét. Ezenkívül a szivar segítségével erőt és sikert is demonstrálhatnak, hiszen aki egy mozgalmas munkanapon rágyújt, azt mutatja, hogy megengedhet magának egy-két órát hogy szivarozzon. A szivar megnyugtat, de ugyanakkor serkent is - amint felszáll a füst, fehér karikák képződnek, és az egész szoba fűszerillatú lesz...

Szivarozás közben nem kötelező leülni, de nem szabad sétálni, hogy ne maradjon ki az intenzív ízekből. Különösen manapság, a rohanó időkben jó érzés, ha nem kell állandóan mozogni, hanem ülni kell. A legjobb a digitálizáció kikapcsolására, 30-120 percre távol a mindennapi stressztől – hogy megtaláljuk önmagunkat. Az 1955-ben elhunyt Thomas Mann egy napot okostelefon nélkül is könnyedén kibírt volna, „de egy nap dohány nélkül az az ostobaság csúcspontja lenne, egy teljesen unalmas és kellemetlen nap”.