A szivar égése a szivar minőségének fontos kritériuma. A jó szivarnak jó az égése. Ez azt jelenti, hogy egyenletesen leég. A jó - kézzel készített - és helyesen tárolt szivart tehát arról is fel lehet ismerni, hogy lefelé izzáskor egyenletes hamukoszorú alakul ki.

A különböző dohányok összetétele nemcsak a szivar aromájában játszik fontos szerepet, hanem az égés minőségét is meghatározza. A különböző dohánylevelek égési minősége alulról felfelé haladva csökken. A dohánynövény legalsó levelei általában nem olyan erősek, de ásványi anyagokban gazdagok, ezért nagyon jól égnek. A növény közepén növő levelek viszont valamivel fűszeresebb ízűek, de kevésbé jól égnek. A dohánynövény csúcsán lévő levelek találhatók, amelyek erősségükről és rendkívül erős ízükről ismertek, de szilárd és vastag szerkezetüknek köszönhetően rossz égési tulajdonságaikról is. Az íz mellett az eltérő égési minőség is meghatározó a szivar szerkezetére a sodrás során. A gyengén égő felső levelek a szivar belsejében helyezkednek el, mivel itt a legmagasabb az égési hőmérséklet, a középső dohányleveleket köréjük helyezik, és a könnyű égésű legalsó levél alkotja a külső befejezést. Ha ezt a szerkezetet betartják a szivar készítésekor, akkor semmi sem akadályozhatja meg a tökéletes égést.